Napjaink egészségügyi dolgozóinak testi és lelki állapotáról szóló szimpóziumot szervezett Nyíregyházán, a Magyar Pszichológiai Társaság 18. tudományos nagygyűlésén a Semmelweis Egyetem Magatartás-tudományi Intézete. Előadásukból kiderült: sok szempontból veszélyeztetettek a kollégák. A kellő társas támogatottság hiánya, a testi és lelki betegségek, a fokozott, halmozódó munkahelyi stressz és lelki kiégés szempontjából súlyos teher nehezedik a hazai egészségügyi dolgozóra – állapították meg a Hungarostudy 2002 és 2006 kérdőíves vizsgálat adatai alapján dr. Hegedűs Katalin munkacsoportjának tagjai (Szabó Nóra, Szabó Gábor, Kovács Mariann, Zana Ágnes). Eredményeik szerint az egészségügyi (főleg a súlyos betegekkel foglalkozó) dolgozók körében kiugróan, sokszor szignifikáns mértékben gyakoribb a kontrollcsoportokhoz képest a testilelki kimerültség, a stresszfüggő tünetekkel való együttélés és a kedvezőtlen szociális körülmények. A pedagógusok helyzetéhez hasonlóan a fokozott stressz és az érzelmi kiégés az egészségügyben is szorosan a munkahelyhez kötődő tünetcsoport.   A pedagógusok lelki és testi kiegyensúlyozottsága diákjaik személyiségének fejlődése szempontjából is kiemelt jelentőségű – hangsúlyozta dr. Kovács Mariann, aki az ország dél-alföldi régiójában vetette össze az egészségügyi dolgozók és a tanárok érzelmi kiégését. A megkérdezett egészségügyiek közel 70 százaléka a nap végére érzelmileg kimerültnek és elhasználódottnak érzi magát. A pedagógusok érzelmi kimerültsége ebben a régióban ugyan kisebb mértékű, de eléri a 49 százalékot. Nem kétséges, hogy átgondolt, jól szervezett, a lehető legszélesebb körben bevezetett stresszkezelési módszerekre lenne szükség egészségük megtartásához, hiszen jól ismert a krónikus stressz, a pszichoszociális életminőség romlása és az idő előtt bekövetkező halál összefüggése.   Az egészségügyi dolgozók számára már az alapképzésük során elengedhetetlen a speciális pszichoszociális ismeretek és gyakorlati tudnivalók oktatása, a munkahelyeken pedig lehetőséget kell teremteni a stresszcsökkentő technikák elsajátítására, valamint a lelki és szociális problémák megbeszélésére. Ehhez más területek szakembereivel is össze kell fogni, ami egyben a multidiszciplináris szemlélet és együttműködés megerősödését is elősegíti.